LPC

A HupWiki-ből...

Az LPC, azaz Low Pin Count busz egy IBM PC kompatibilis gépekben alkalmazott busz alacsony átviteli sebességű eszközöknek a CPU-val való összekötésére. Ezek az eszközök közé tartozik a BIOS-t tartalmazó ROM, valamint az "örökölt" be- és kiviteli eszközök, melyek többnyire egy super I/O chiphez tartoznak. Az LPC busz huzalai általában a PC alaplapjának déli hídjához csatlakoznak.

Az LPC buszt az Intel mutatta be 1998-ban az ISA busz egy helyettesítőjeként. Szoftveresen hasonlít az ISA-ra, bár fizikailag teljesen eltér tőle.

Az LPC specifikáció 7 kötelező jelet ír elő a kétirányú adatforgalomhoz. Ezen jelek közül 4 szállítja a multiplexelt címet és adatot, a 3 másik vezérlőjel (frame, reset és órajel).

A 6 opcionális, a specifikációban meghatározott jel használható megszakítás támogatásra, DMA-hoz, a rendszer "alvó" állapotból való felébresztésére, valamint az LPC eszközök figyelmeztetésére, hogy az áramellátás hamarosan megszűnik.

Habár az LPC busznak csak 4 adatvonala van az ISA-ban lévő 8, vagy 16 helyett, kissé nagyobb az adatátviteli sebessége, mivel 8 helyett 33 MHz-en működik.

Az LPC fő előnye, hogy csak 7 jelet igényel, ezért könnyű a modern alaplapokon való elhelyezése, melyek gyakran zsúfoltak. Egy integrált áramkör, mely LPC-t használ, 30-cal, vagy akár 70-nel is kevesebb lábbal kell rendelkezzen, mint ISA megfelelője. Az LPC egy kizárólag alaplapi busz, ezért nincs csatlakozója meghatározva, és nincsenek LPC-s kártyák.

Külső hivatkozások

• LPC Interface Specifikáció (Intel)
• Soros IRQ támogatás PCI rendszerekhez (Microsoft Word formátum) - Az LPC busz ezt használja.