Ubuntu Linux Pegasoson HOGYAN

A HupWiki-ből...

Ez a leírás azoknak kíván segítséget nyújtani, akik Ubuntu Linuxot szeretnének használni Genesi Pegasos II számítógépen. A leírás az 5.10-s Breezy Badger nevet viselő verzió alapján készült.

Tartalomjegyzék

Az Ubuntu Linux beszerzése

Az Ubuntu Linux ingyenesen letölthető CD-kép formában például innen. Értelemszerűen a PowerPC-s Install CD-re lesz szükségünk. Bár a szöveg csak Apple Macintosh-t említ mint támogatott rendszert, ez ne tévesszen meg senkit. Az 5.10-s verzió Pegasos II-n is jól működik, mindössze néhány apróságra kell figyelni, amelyek megtalálhatók ebben a leírásban.

A CD bebootolása

Miután a CD-kép fájlból elkészítettük a telepítő CD-t, adjuk ki a következő parancsot az OpenFirmware promptnál:

ok boot cdrom install/powerpc/vmlinuz-chrp.initrd root=/dev/ram
  • Tipp: az OpenFirmware prompt könnyebb olvashatósága kedvéért átkapcsolhatjuk a képernyőt nagyobb felbontásba a funkciógombok (pl. F9) lenyomásával.

Ekkor az OpenFirmware betölti a kernelt, és kezdetét veszi a telepítés. Ha esetleg más framebuffer felbontást szeretnénk mint az alapértelmezett 640x480-s, akkor egészítsük ki a fenti parancsot a következőképpen:

ok boot cdrom install/powerpc/vmlinuz-chrp.initrd root=/dev/ram video=radeonfb:1024x768@75
  • Fontos: a fenti paramétereket egy sorban kell megadni.

Ez a parancs értelemszerűen 1024x768-s, 75hz-s felbontást fog beállítani telepítés közben. De más felbontást is válaszhatunk, hasonló sémát használva a paraméterezéshez. Fontos, a felbontás kiválasztásánál megjegyezni, hogy a PowerPC-s kernel mindig framebuffert fog használni, a szöveges mód nincs támogatva.

A telepítés

A telepítés első fázisa

Az Ubuntu egy Debian alapú disztribúció, ezért aki telepített már bármely gépre Debian-t, annak ismerős lesz a kék hátterű, szöveges ablakokban megjelenő telepítő. Indulásnak a következő kérdésekre kell válaszolnunk:

  • A használni kívánt nyelv. Én magyar nyelvet választottam, a leírás is ez alapján készült.
  • A használni kívánt billentyűzetkiosztás, én Amerikai angolt válaszottam.

Ezután a telepítő megkeresi a CD-ROM meghajtóinkat, majd miután megtalálta az egyikben a telepítő CD-t, leellenőrzi a lemezt és betölti róla a telepítéshez szükséges komponenseket. Ezután a hálózati hardverek megkeresése és a hálózat beállítása következik. Mivel nálam DHCP szerver üzemelt, ezért semmilyen kézi beállításra nem volt szükség. Ha a telepítőnek nem sikerül DHCP-n keresztül beállítani a hálózatot, felajánlja a kézi konfigurációt. Ezután meg kell adnunk a rendszer nevét, majd a domain nevet is. Elfogadhatjuk az alapértelmezett beállításokat is, ha nincs gyakorlatunk ezek kiválasztásában. Majd a lemezek partícionálása következik.

  • Fontos: Pegasoson az alapértelmezett lemezformátum az RDB. A Linuxos particionáló programok ezt nem mindig támogatják megfelelően, ezért biztonsági okokból ajánlott a Linux telepítése előtt a szükséges üres, formázatlan partíciókat MorphOS alól, SCSIConfig-gal elkészíteni.

Ha mégis a Linux alóli partícionálást választjuk, mindenképpen a kézi particionálást válasszuk, elkerülendő az adatvesztést. Én már korábban létrehoztam a szükséges partíciókat, így csak annak kiválasztása volt hátra, hogy melyik legyen a root valamint a swap partíció, illetve én létrehoztam egy üres partíciót is, a későbbi MacOnLinux telepítéshez. PowerPC alapú gépen javasolt az EXT2/3 vagy az XFS fájlrendszer használata, mert egyes rendszereken a ReiserFS adatvesztést okozhat. Fontos azonban, hogy az Ubuntu PowerPC-s verziója nem tud XFS-ről bootolni, valamint ezt a Pegasos OpenFirmware sem támogatja, ezért XFS esetén külön /boot partíció szükséges. A legtöbb otthoni felhasználónak azonban megfelelő az alapértelmezett EXT3 fájlrendszer.

A megfelelő műveletek elvegzése után a telepítő a lemezre írja a változásokat, létrehozza a kiválasztott fájlrendszereket, majd feltelepít egy alaprendszert. Ez utóbbi művelet két lépésből áll, és eltart néhány percig. Amennyiben magyar nyelvet választottunk, a telepítő a másolási műveletek végén engedélyt kér további nyelvi csomagok letöltésére. Ezután az óra, valamint az időzónák beállítása következik. Pegasoson tanácsos beállítani, hogy az óra ne az UTC szerint járjon.

Ezután az alapértelmezett felhasználó létrehozása következik. Az Ubuntuban alapesetben le van tiltva root felhasználó közvetlen bejelentkezése, mert ez a beállítás általában jobban megfelel az asztali rendszerek biztonsági igényeinek. A rendszeradminisztrációs parancsokat sudo segítségével hajthatjuk végre. A sudo az itt létrehozandó felhasználó jelszavát fogja kérni az egyes beállítások elvégzéséhez. Ez a módszer pl. a Mac OS X fehasználóknak lehet ismerős.

A telepítő ezután frissíti és ellenőrzi a hálózaton található csomaggyűjteményeket, majd újrainditja a gépet. De ez előtt még felhívja a figyelmet a Pegasos OpenFirmware-ben szükséges beállításokra, hogy a rendszer automatikusan elinduljon. Ezzel főleg az a baj, hogy sajnos alapjaiban hibás, mert a telepítő nem hozza létre azt a vmlinuz kernelt, amit már az OpenFirmware is képes betölteni. Tegyük meg hát ezt most kézzel. Nyomjuk meg az ALT-F2 kombinációt a telepítő konzol eléréséhez, Enter-rel aktiváljuk, majd adjuk ki a következő parancsokat:

~# chroot /target /bin/bash
root@ubuntu:/# cd /boot
root@ubuntu:/boot# mkvmlinuz -a chrp -k vmlinux-2.6.12-9-powerpc
root@ubuntu:/boot# exit
exit
~#

Ezzel létrehoztuk a szükséges kernelt, és most már nyugodtan újraindíthatjuk a gépet.

A telepítés második fázisa

Újraindítás után a következő OpenFirmware paranccsal indíthatjuk a feltelepített Linuxunk:

ok boot /pci/ide/disk@1,0:0 boot/vmlinuz-2.6.12-9-powerpc initrd=initrd.img root=/dev/hdc1
  • Fontos: a /pci/ide/disk@1,0:0 paramétert mindenki módosítsa a saját rendszerének megfelelően!
  • Tipp: itt is használhatjuk a korábban már megismert videómód beállító paramétert.

A kernel elindulása után a telepítés a második fázissal folytatódik, amelyben telepítésre kerülnek az első fázisban csak felmásolt, de még nem élesített csomagok.

TODO

Telepítés utáni finomhangolás

ATi Radeon beállítások

A telepítés után illik kijavítani néhány a telepítő által a Pegasoshoz félrekonfigurált dolgot. Ezek közül a legfontosabb az X.Org beállítása. A telepítő az ATI drivert állítja be, ami nem optimális Radeonhoz. Ezen kívül a DRI sem működik, mert a Pegasos speciális beállítást igényel, amelyet az Ubuntu telepítő nem tud elvégezni. Ezért az /etc/X11/xorg.conf fájl tartalmát módosítsuk a következőknek megfelelően:

Section "Device"
        Identifier      "ATI Technologies, Inc. Radeon 9000 Pro (RV250 If)"
        Driver          "radeon"
        BusID           "PCI:1:8:0"
        Option          "UseFBDev"              "true"
        Option          "BusType"               "PCI"
EndSection
  • FONTOS: Az Option "BusType" "PCI" sor minden esetben szükséges Pegasoson, tehát AGP-s kártya esetén is!
  • Megjegyzés: természetesen az Identifier mezőben mindenki a saját kártyájának megfelelő azonosítót fog találni, ezt nem szükséges módosítani.

Repository-k felvétele

A telepítés befejezése után mindenképpen ajánlott felvenni néhány extra csomaggyűjteményt (repository-t), hogy szélesebb szoftvergyűjteményből válogathass. Erről bővebb információt itt találhatsz.

Linux és MorphOS együttműködési problémák

A Linux és a MorphOS közös használata során felmerülhet néhány olyan probléma, amelyre létezik megoldás. Ebben a részben ezeket tárgyaljuk.

VIA Rhine II wakeup

Ha a Linux futtatása után MorphOS-t bootolunk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az alaplapra integrált VIA Rhine ethernet vezérlő nem működik. Ez egy a Linux 2.6.9 és újabb kernelt használó disztribúciókat érintő probléma. Leállításkor a Linux olyan alvó üzemmódba állítja a chipet, amelyből a MorphOS driver nem képes azt felébreszteni. Egy kis utility programmal - amely ingyenesen letölthető innen - megoldható a probléma. A programot inditsuk el a MorphOS driver betöltődése előtt, például az s:user-startup-ból.

  • Megjegyzés: A MorphOS fejlesztés alatt álló 1.5 béta verziójában található driver már képes felébreszteni a hálózati kártyát, így erre az utilityre csak mint áthidaló megoldás van szükség, az új rendszer megjelenéséig.

Óra problémák

Ha a Linux futtatása után MorphOS-t indítunk, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az óra 1999-t mutat mint évszámot. Ezt az okozza, hogy a Linux más formátumban tárolja el az órát a hardveres RTC-be, mint amire a MorphOS-nek szüksége van. Ez a probléma két módon kerülhető meg. Az első módszer, ha a Linux rendszerleállító scriptek közül töröljük az óra felülírását. Ezt a következő parancsokkal tehetjük meg:

sudo rm /etc/rc0.d/K25hwclock.sh
sudo rm /etc/rc6.d/K25hwclock.sh

A második módszer pedig egy kis utility, amely a MorphOS indítása közben helyreállítja a megfelelő dátumot. Ez az utility letölthető innen. A programot inditsuk el például az s:user-startup-ból.

  • Megjegyzés: A MorphOS fejlesztés alatt álló 1.5 béta verziója már képes megfelelően értelmezni a Linux által eltárolt dátumot, így az új rendszer megjelenése után a fenti módszerekre nem lesz szükség.

Dual Boot lehetőségek

Ha a MorphOS-t és a Linuxot együtt használjuk, felmerül a probléma, hogy gyakran kell begépelni a rendszerek indításához szükséges parancsokat, hiszen az OpenFirmware beállításai között egyszerre csak egy automatikusan elindítandó rendszer szerepelhet. Mivel azonban az OpenFirmware Forth nyelven scriptelhető, a probléma igen egyszerűen áthidalható egy kis bootmenü script készítésével. Szerencsére létezik utility, amely képes legenerálni ezt a scriptet az általunk beállított paraméterek alapján. Ez az utility letölthető innen. Linux és MorphOS alatt is futtatható, valamint a forráskódja is elérhető.

Az FFS és SFS fájrendszerek kezelése Linux alatt

A MorphOS az Amigás eredetű FFS és SFS fájlrendszereket használja. Az Ubuntu kernelben szerencsére alapértelmezésben megtalálható mindkét fájlrendszer támogatása. Egy SFS partíciót például a következő paranccsal mountolhatunk fel:

sudo mount -t asfs /dev/hda3 /mnt

Ez a parancs a /dev/hda3 partíciót az /mnt könyvtár alá csatlakoztatja. Hasonlóképpen egy FFS partíciót például a következő paranccsal mountolhatunk:

sudo mount -t affs /dev/hda1 /mnt

EXT3 és XFS fájlrendszerek kezelése MorphOS alatt

A MorphOS képes írni és olvasni az EXT2/3 valamint olvasni az XFS formátumú partíciókat, egy külső fájlrendszer handler segítségével. Ez az EXT2/3 handler letölthető innen. Az XFS handler itt érhető el.

Személyes eszközök